Csollány Szilveszter emlékére

2002-ben Debrecen adott otthont az atlétikai világbajnokságnak, ahol Szilveszter is megmérettette magát, ma már tudjuk, hogy világbajnok lett gyűrűn.

Mivel tiszteltem a munkásságát már akkoriban is, eldöntöttem, hogy valamilyen módon segítek megnyernie a magyar csapatnak mindent, amit csak lehetséges, így kitaláltam, a verseny előtt szórakoztatni fogom a csapatot vidám bűvész műsorommal. Igenám, csakhogy nem lehetett eljutni hivatalos úton a versenyzőkhöz, így nem maradt más választásom, mint elmentem oda ahol edzésekre jártak, majd ott megszólítottam Szilvesztert, aki nagyon kedvesen javasolta, hogy este beszéljünk erről, mert most edzenie kell.

Amikorra megígérte, pontosan ott volt az aulában, már akkor is egy kedves, mosolygós, ugyanakkor mégis határozott ember benyomását keltette bennem. Akkor látott életében először és mégis úgy beszélgetett velem, mint akit már évek óta ismer.

Megbeszéltük, hogy másnap későn délután mehetek, ő addigra elmondja a versenytársainak, hogy aki szeretne jönni, azt szeretettel látom a műsoromban. Eljött mindenki és nagyon jó hangulatú előadást produkáltunk mindenkivel együtt, hiszen mindig bevonom a nézőket is a produkciókba. Illett volna egy fotót legalább az eseményről idetennem, ám jelenleg nem férek hozzá az albumhoz, amint tudom, majd egy újabb bejegyzés keretében pótolni fogom.

Az előadás után még órákig beszélgettünk Szilveszterrel, aminek az lett a vége, hogy amikor megérkeznek majd az akkori felesége és a kislánya, elmegyünk és versenyzünk egy jót az egyik debreceni bowling teremben. Mondtam a bajnoknak, hogy esélye nincs velem szemben bowlingban, ugyanis ahhoz nem árt a nagy izomzat és nekem van keleteurópa egyik legszebben kidolgozott izomzata. nem röhögött ki, miközben megmutatta az övét, ami mint egy méretes dinnye dudorodott a bicepszén, az enyém pedig... hát szóval az az igazság, hogy elröhögte magát 😉 Mondanom sem kell szerintem, Szilveszter mocskosul elvert a bowlingban, kitűnően játszott. Akkor ismertem meg a családját is, velem szemben mindenki nagyon kedves volt, sokat mosolyogtak, igaz a kislányát is igyekeztem pár trükkel elkápráztatni, aki akkor még kicsike kislányka volt. Nagyon szerette a gyermekeit Szilveszter. Látszott is minden tekintetén. 

Még utána párszor elmentünk és önként vállaltam a rendszeres vesztes szerepét, de nem bántam, mert azt is jó nézni, ha van aki tud játszani. Viszont rengeteget beszélgettünk ilyenkor is. Akkoriban sokszor utaztam fellépésekre a dunántúlra, többek közt Sopronba és környékére is, olyankor összefutottunk amikor elértem, leültünk eszmecserére, de itt nem volt sok időnk, mindenkinek mennie kellett dolgára. Szerettünk volna tenni az államigondozott gyermekekért is, de ez meghiúsult, mert mindketten magánéleti gondokkal küszködtünk akkoriban és ezek a problémák rányomták bélyegüket az időnkre, csak néhány telefonra futotta, hogy ki és mit csinál, hogy van, stb... 

Míg el nem felejtem, amikor ment a versenyre, megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e bemenni és megnézni a magyarokat. Természetesen igent mondtam, amikor azt kérte menjek vele, majd a hátsó bejárathoz vitt, ahol azt mondta a biztonságiaknak, hogy a magyar sportolókhoz tartozok és vele bemegyek. Adtak szalagot rám és hátul ki-be járhattam gond nélkül. Hát ilyen embernek ismertem meg Szilvesztert. Nyugodj békében BAJNOK, aki emberileg is nekem igazi BAJNOK!

Katona Balázs @vargatamas Csoda,hogy így össze tudtad szedni ezeket a gondolatokat...Nagy dolog,hogy ismerhetted! Én,egy focistáról mondhatom,el,hogy jópárszor találkoztam vele,mert közvetlen főnököm testvérével élt.2019-ben ment el...Csóka József.Nem sok magyarnak van szobra Mallorcán,neki van.Meg Andorrában,is ,ahol élt,Encamp-ban. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3ka_J%C3%B3zsef_(labdar%C3%BAg%C3%B3) )

Varga Tamás Köszönöm, hogy megmutattad ezt a linket, nem vagyok otthon a futballban.

Katona Balázs Én sem vagyok otthon a futballban,azt sem tudom hányan vannak egy csapatban. Én,inkább a vizes sportokat kedvelem. Úszás,vízilabda...